Soha ne add fel!

Ez a történet egy kisfiú csodálatos gyógyulásáról szól.
Ez a gyógyulás nem attól „csodálatos”, hogy egy perc alatt ment végbe, nem is attól, hogy könnyű, nehézségek nélküli volt, hanem
-attól, ami az emberek szívében történt közben,
-attól, ahogy bizonyos emberek hozzáálltak és segítettek,
-attól, hogy bebizonyosodott, hogy a hittel teli ember harca más, mint azé, aki nem reménykedik semmiben.

A mai sikerorientált világ nem nagyon készíti fel az embereket a kudarcra vagy betegségekre, a hosszú távú szenvedésre pedig egyáltalán nem. Márpedig mindannyiunk életében vannak ilyen időszakok és akkor, úgymond „megáll a tudomány”! Ez az igaz történet talán segíthet abban, hogy az időnként felmerülő hosszantartó nehézségeinket, hogyan lehet emberi tartással, humorral, istenhittel megharcolni, és még épülni is általa.

103. Zsoltár 2-5

„Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet. A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged. A ki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé.”